Patak – Falutörténet

Egykori iratok a XIII. sz. közepén már Potok,Patak néven említik. 1255-ben már szerepel az esztergomi érsek oklevelében,melyben “Villa Patak” néven említi (villa – falu),az iratok alapján megállapítható, hogy a település a vízfolyásáról kapta a nevét.

A kiadott oklevelek szerint 1339-től a török hódoltság idejéig önálló plébániával rendelkezik. Sajnos az első plébános neve ismeretlen.

1431-ben kiváltságokat nyert helység,aminek következtében Vásárospataknak is nevezték. A környékbeli falvakat tekintve a megye lagnagyobb kiterjedésű irtásos területe,történelmük is részben azonos,előbb királyi,majd nemzetségi birtok,később főldbirtokosa a váci vagy eszetergomi püspökség,szolgáltatásaival távolabbi vagy közelebbi várakhoz tartozik. Lakói szorgalmas,törekvő népek,akiket a török is hamar adófizetőjévé tesz,és a falvakat valamelyik hűbéresének adja.

Drégely várának elfoglalása után a templom és a plébánia is elpusztult, a lakosság elmenekült.

1634-ben a kiküldött vizitátor Apáti Márton Patakon járva írja: A Pataki plébániának nincs semmi jövedelme, felszerelése, sőt maga a templom is le van rombolva. Patak község valőszínűleg Vadkert filiája, azaz leányegyháza lesz. Az első pataki presbiter lelkész Kecskeméti Bálint, akinek a nevével találkozunk. Meg kell említenünk, hogy 1668-tól 1700-ig az úgynevezett licentiátussal (tanításra jogosult személy) rendelkező prédikátorok látják el a községet.

Mezővárosi rangját elveszítette , s visszasüllyedt a jobbágyfalvak sorába. Az úrbéri rendezéskor továbbra is az egyetlen földesúr az esztergomi érsekség, aki szokatlan megoldást alkalmazott, ugyanis a házas zselléreknek is juttatott némi szántóföldet a községben. A jobbágy felszabadításkor a falu lakosai és az esztergomi érsekség, mint földesúr nem tudtak békés úton megegyezni. A vita tárgyát minden bizonnyal az úrbéres jobbágy és zsellértelkek száma képezte. A pert lezáró ítélet a mai napig nem került elő.

Az 1848-as szabadságharc nem volt különösebb hatással a község életére.

Két alkalommal volt nagy kolera járvány a községben; 1866-ban és 1873-ban.

Szintén két ízben pusztította tűzvész a községet, 1882-ben és 1905-ben.

Az 1930-as világválság a községben is éreztette hatását. Nagy volt a munkanélküliség, a kereset csupán a létfenntartást biztosította. A középparasztság eladósodott. A nincstelen agrárproletárok pedig máshol kerestek munkát.

A második világháború alatt a községben harc nem volt. A község felszabadítása 1944. december 9-én történt.

A községben 1948-ig római katolikus egyházi iskola volt. A tanfelügyeletet az esztergomi egyházmegyei tanfelügyelőség gyakorolta. A jelenlegi iskola 1965-ben épült négy osztállyal. Az óvodában ekkor 40-50 gyermek járt , 2 óvónő felügyelete mellett.

1945 előtt egy állami népművelési intézmény volt a községben a Levente Egyesület. Emellett két egyházi ún. Kalot, Katolikus Legényegylet és a Kalász, Katolikus Leányegylet működött.