© Designe By Zol@ 2013 

 

BORSOSBERÉNY TÖRTÉNETE

  Borsosberény község Nógrád megye nyugati részében, Balassagyarmattól délnyugatra fekszik. A több mint 1000 lakosú település, a Börzsöny északkeleti lábánál, a 2-es főútvonal mentén terül el.

  A falu neve az ótörök eredetű „berendi” névből származik, melynek jelentése: „megadta magát.” Fantáziánkat szabadjára engedve, még arra is gondolhatunk, hogy a név jelentése onnan származhat, hogy honfoglaló eleink a nékik behódoló őslakóknak adhatták ezt a nevet. Azt minden esetre a feltárt honfoglaláskori temető is igazolja, hogy már e korban létezett itt lakott település.

  A falu első írásos említésével 1274-ből, majd 1282-ből találkozhatunk, mikor a szomszédos jenői telepesek (hoszpeszek) szerepelnek a berényi földek bérlőiként. A török hódoltság időszakában sokat szenvedet a település. 1544-ben került uralmuk alá, mikor a törökök felégették Nagyoroszit, s elfoglalták a nógrádi várat is. Borsosberény az 1562-63. évi török kincstári adószámadáskönyvben 38 portával szerepel, 1579-ben pedig 28-at jegyeztek fel.

  A XVII. század talán a település történetének legszomorúbb időszaka. A török dúlásának lett áldozata 1626-ban. A település szinte teljesen elpusztult, olyannyira, hogy az 1633-34. évi kincstári lajstromban mindössze egy házzal szerepelt. A veszély elől, aki csak tudott,- az erdő rejtekébe menekült. A megpróbáltatások után újra éledt a falu. 1715-ben már ismét 18 adóköteles háztartást találtak itt az összeírók. A Mária Terézia által elrendelt összeírásnál az 1770-es években a község kedvező adottságainál feljegyezték, hogy: „Szőlőhegyük van, szántóföld tűrhető, rét meglehetős,…a szegénység kapálással és egyéb munkával keresi kenyerét.” II. József uralkodásának idején egy katonai szempontokat szem előtt tartó leírásból ismerhetjük meg a XVIII. század végének faluképét. E szerint a falu házainak száma 99 volt, melyben 132 család élt. Az össznépesség 676 fő. A falu lelkesedéssel fogadta az 1848-as szabadságharc hírét. Az örömünnep alkalmából kitűzték a nemzeti zászlót a templom tornyára.

 A XX. század viszonylagos nyugalomban indult a falu életében. 1904-ben már arra is gondoltak a gazdák, hogy szövetkezve, nagyobb eredményt érhetnek el, s ezért november 20-án megalakították a Borsos-Berinkei Gazdák Szövetkezetét.

  1913 márciusában levél érkezett a rétsági főszolgabírótól, melyben a Rétság-Borsosberény- Nagyoroszi távbeszélő hálózat létesítését tervezik. Aztán kitört a háború, 108-an vonultak be katonának, s a soha vissza nem térők neveit az 1987-ben felszentelt emlékmű őrzi.

Pusztatemplom:   Valószínűleg itt állhatott az ősi település, mely valószínűleg a XVI. század során tűnt el, sok más faluhoz hasonlóan. A templom helyét pontosan ismerjük. A mai falutól mintegy két és fél kilométerre a Börzsöny felé, ott ahol az Eresztvénynek nevezett részen megyünk befelé az erdőbe, az úttól mintegy húsz méterre. Egy történet szerint az ősi Berény lakosai a török veszedelem közeledtének hírére, a legfőbb kincsüknek tartott értéket, a falu templomának két harangját a közeli kútba rejtették. S ha így volt , jól tették, mert beigazolódott a félelmük, hisz a törökök a földdel tették egyenlővé falujukat és a templomot.

 A harangok megmenekültek, és a vész elmúltával megpróbálták négy ökörrel kivontatni, de nem sikerült. Félútról visszaestek, és aztán már soha többé nem találtak rá. Mondják, hogy minden nagypénteken újra megszólal a kút fenekén.