© Designe By Zol@ 2013 

 

FALUTÖRTÉNET

   Ipolyvece nevében a vece szláv eredetű szó, jelentése: kis falu, falucska. Az Ipoly- előtag a folyóra utal.
   Először 1285-ben említették az oklevelek a települést, akkor Hunfi Demeter birtokaként. A falu később Drégely várához tartozott, 1375-ben pedig a Baloghy család birtokaként szerepelt a krónikában. A falu földesura 1492-ben Szobi Mihály volt. 1500-ban rendeletet hoztak, amely szerint a más megyék által bekebelezett helységeket vissza kell csatolni eredeti megyéjükbe. Így került  vissza Hont vármegyébe Vece község is.
Vece története nem választható el a közeli Drégelypalánkétól. Különösen így van ez a török megszállás alatti időkben, amikor a mohácsi vész után ide menekül Várady Pál érsek és később, amikor már a király tart benne őrséget. Nógrád várának eleste után a terület fontos hadászati jelentőséggel bír, 1552. júliusában Ali basa 12 ezres hadserege táborozik és portyázik a környéken, majd annak eleste után palánkvárat építenek és innen sarcolják a környező falvakat. A török kiűzése után a Koháryak lettek a földesurai, akiktől a Coburg hercegek örökölték. A török után elnéptelenedett falvakba, a hódoltság éveit követően települnek be szlovákok.
   Ipolyvece lakosságának összetételéről az 1850-es években készült adatfelmérések során feljegyzik, hogy 599 római katolikus és 226 evangélikus vallású lakja, akik elsősorban dohányt, gabonát termesztenek és szőlőműveléssel foglalkoznak.
   Ipolyvece lakói hagyományőrző és tisztelő emberek. Az évszázadok során kialakult népviseletet maguk készítették, és hordták még a múlt század közepéig. A népszokások közül sokan emlékeznek még a kiszehordásra, a karácsonyi hagyományokra és a szüreti mulatságokra.
Ma a falu fiataljai is egyre inkább felismerik múltunk és falunk értékeit. Felújítják a régi parasztházakat, gyűjtik a padlások és ládafiák kincseit, és vágynak a falu békés környezetére.