Dejtár – Természeti értékek

“Nem tudom, az ember meg tud-e lenni a madárdal, a vadvirágok és a természet ezernyi ékessége nélkül, de az a meggyőződésem, hogy a szépség tudatos élvezete nem csupán különleges kiváltsága az embernek, hanem létszükséglete is.”
(Nagy Imre)

PASKOM LEGELŐ
Az Ipoly-völgy hajdani mocsaras öntésterületeinek a hírmondói ezek a védett területek. Dejtár község határában a Paskom legelő nyújtja a látnivalót. A Nagy-tó előtti homokdombon már kora tavasszal bontogatja szirmait a feketéllő kökörcsin. Még alig ébred a természet a száraz fűvel borított legelőn, amikor már messziről feltűnnek a kökörcsin ezüstösen csillogó, bolyhos csokrai. Különösen szép látvány tárul elénk a virágzás vége felé, amikor megjelennek hosszú szárukon a termést hozó bóbiták is. A homokháton északnyugati irányban haladva jutunk el Patak község határában lévő Kifli-tóhoz.

KIFLI-TÓ
Nevét kiflire emlékeztető formájáról kapta, mely az Ipoly régi medrén kialakult morotvatavak egyike. A kis tó víztükrének csendesebb öbleiben a hínárvegetációban gyakori a sárga tavirózsa, más néven vízitök. Ezért a helybeliek Tökös-tóként ismerik. Nem olyan gyakori, de a tó legszebb ékessége a fehér tündérrózsa. Társulásalkotó még a vízen úszó békaszőlő és a nagy víziboglárka. A tó közvetlen környékén több kisebb állóvizes mélyedést és mocsárrétet találunk. Ezen a területen tavasszal a mocsári gólyahír és a réti kakukktorma virágszőnyegében gyönyörködhetünk. Később a réti boglárka, a kakukkszegfű virágzása színesíti az ecsetpázsitos és réti csenkeszes rétet. A védett növényfajok közül a mocsári kosbor és a hússzínű ujjaskosbor a leggyakrabban előforduló lágy szárú növényfaj.

Őszi kikerics

Őszi kikerics


A tó után az Ipoly felé haladva szokatlan látvány tárul elénk. Közelebb érve látjuk, hogy árvalányhajjal borított homokdombok emelkednek a kis rét fölé, ahol a pusztai csenkesz és az árvalányhaj a gyepalkotó. Közöttük a magyar zsálya, az ezüst pimpó, a magyar szegfű, a széleken pedig a piros gólyaorr és a szurokszegfű alkotják a színes díszletet. Ezek a kis területek emlékeztetnek a régi természetes növénytársulásokra. A fajgazdagság, a sokszínűség élményt jelent minden látogatónak az Ipoly mentén. A dejtári természetvédelmi területen a felsoroltakon kívül számtalan növényfaj él. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Ipolymenti térsége, – az Ipoly szabályozásától eltekintve – emberi kéz által még viszonylag érintetlen terület. Flórája természetes szépségében pompázik. Sok olyan növényfaj él itt, amely máshol igen ritka vagy már teljesen eltűnt. Az Ipoly ártereit égerligetek, keményfa és puhafa ligeterdők tarkítják, de cseres és gyertyános tölgyesek is előfordulnak. Az Ipoly folyó partján megtalálható a szomorúfűz, mely ágait lecsüngő karokként lógatja a víztükör fölé. A helyi lakosok közül már csak kevesen használják kosárkötésre az itt honos kosárkötő fűz és a törékeny fűz ágait. Tovább távolodva nyárfák, fenyvesek, majd akácosok váltják fel a vízparti növényvilágot.

ÁLLATVILÁG
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Ipolymenti térségének faunája még viszonylagos érintetlenségben éli mindennapi életét. Néhány évtizeddel ezelőtt az Ipoly szabályozásával az ember rajta hagyta keze nyomát a természeten. Az azóta eltelt időben viszont a térség flórája és faunája újra “visszaállította” önmagát.
Sok, máshol igen ritka növény- és állatfaj éli itt az ökológiai lánc természetes, nyugodt életét, táplálékláncot alkotva.
Állatvilága tehát meglehetősen gazdag és változatos. A réteket számtalan szöcske- és sáskafaj zenéje tölti be, mint például a szürke rétiszöcske hangos muzsikája. Énekesmadarak sok faja fészkel a közeli ligetekben, némelyik a parti nádasokban, réteken. A környéken sokféle madár is él. Az alföldi és a vizenyős területeket kedvelő fajok egyaránt előfordulnak. Az Ipoly mentén vízimadarak és gázlómadarak is élnek. Emellett olyan fajok is megtalálhatók, amelyek kifejezetten alföldlakók.
Láthatunk a vizek partján, a kisebb tavakban vörös gémet, szürke gémet is.
Itt vadászik az egerészölyv és a vörösvércse is.
Fokozottan védett madaraink közé tartoznak: a kerecsensólyom, a vízirigó, a jégmadár, a gyurgyalag, a fekete gólya, a fehér gólya és a fehérhátú harkály. Az akácos erdők lakója az erdei egér. A patakpartokon, a vizenyős területeken találkozhatunk a vízi pocokkal.
Mezei nyulak, fácánok, foglyok népesítik be a környéket. De él itt menyét, ürge, őz, szarvas, vörösróka és vaddisznó is.
A folyó régebben híres halállománya mára már megcsappant.

MADÁRVILÁG
Az Ipoly-parton rendszeres vendég a fekete gólya, a holló, a barna kánya és a gyékényes nádasokban több a szárcsa és a vízityúk.
A morotva tavak és az Ipoly partoldalai a ragyogó kék rozsda és vörös színekben pompázó gyurgyalagoknak nyújtanak otthont.

A TERÜLETEN FELLELHETŐ ÁLLATOK
Őz, vaddisznó, mezei pocok, ürge, fürge gyík, mezei pocok, sün, mezei nyúl, menyét, nyest, róka, közönséges denevér, gyík, vízisikló, barna varangy, éti csiga, orvosi pióca az állóvizek környezetében, ahol a rétek talaját a talajvíz állandóan nedvesen tartotta, lápréti társulások jöttek létre, az időszakosan elárasztott lapos területeken pedig mocsárréti társulások. Ezen a területen láthatók azok a növények és állatok, amelyeket az idelátogató, természetet kedvelő turista megnézhet, felkutathat, gyönyörködhet a táj szépségében és bejárhatja ezt a szép vidéket.