web analytics

Borsosberény – Falutörténet

A település környéke már a kőkorban is lakott volt, kő- és bronzkori leletek is előkerültek a község határában.

Neve az ótörök eredetű “berendi” népnévből származik, melynek jelentése “megadta magát”. A község nevében a Berény utótag kabar törzsnévből keletkezett.

Első írásos említésével 1274-ből, majd 1282-ből találkozhatunk.

1393-ban a Losonczy család volt a település birtokosa.

1470-ben Mátyás király Madách Lászlónak és Jánosy Gáspárnak adományozta a községet a csehek elleni hadjáratban szerzett érdemeik elismeréseként.

A 16. század közepétől Borsosberény is a török hódoltság területéhez tartozott, a török adóösszeírások több török birtokosának nevét is említik: 1587-ben például Rizván Divane drégelyi török vitézé volt. A török hódoltság időszakában nagyrészt elnéptelenedett a falu, népessége a 18. században növekedett meg jelentősen.

A falu további birtokos családjai voltak a századok folyamán: a Tihanyiak a 18. századtól, Ócsai Baloghok, a váci püspökség, Bartakovichok, a Tengeliczi Gindlyek, és a Mocsáryak, akik egészen 1945-ig birtokosok voltak a faluban. 1909 és 1945 között a Mikszáth család is birtokos volt a településen, a szomolyapusztai birtok a magyar nemzet ajándéka volt Mikszáth Kálmánnak negyvenéves írói jubileuma alkalmából.

A faluhoz tartozó Szomolyapuszta a középkorban önálló település volt, 1274-ben a Johannita Lovagrendnek önálló rendháza volt itt, ami azonban a századok folyamán teljesen elpusztult.
A török hódoltság korában Mahmud Bin Iltsi, majd Boszna Hasszán török birtokosait említik.

Katolikus temploma 1728 és 1730 között épült. Az egyik kúriát 1826-ban Tihanyi Tamás építtette, majd később a Mocsáryak tulajdonába került. A másik kúriát Bartakovich Ágoston építtette.
1904-ben a gazdák megalakították a Borsos-Berinkei Gazdák Szövetkezetét annak reményében, hogy szövetkezve nagyobb sikerrel gazdálkodhatnak.

A vasút 1909-re épült ki.

1913-ban levél érkezett a rétsági főszolgabírótól, melyben a Rétság – Borsosberény – Nagyoroszi távbeszélő hálózat létesítését tervezik. Aztán kitört a háború, 108 berényi vonult be katonának. A soha vissza nem térők neveit az 1987-ben felszentelt emlékmű őrzi.

A Római katolikus templom a falu központjában található. 1730-ban épült a mai templom elõdje, melyet 1790-ben jelentõsen felújítottak. Az épület homlokzat elõtti órapárkányos toronnyal, és félköríves szentéllyel rendelkezik, hajója pedig háromboltszakaszos,orgonakarzattal. Belsejét mívesen faragott faszobrok díszítik. Szent Márton tiszteletére szentelték fel. A 316 táján Savariban (a mai Szombathely elõdje) született szentrõl közismert a történet, miszerint köpönyegét kettévágta, és felét átadta egy koldusnak egy fagyos napon. Ez a motívum szerepel az egyházközség pecsétjén, s ezt választotta a falu is címere és zászlója díszéül, védõszentjének örök emléket állítva. A Tihanyi-Mocsáry-kúriát 1826-ban építtette Tihanyi Tamás, majd 1888-ban átalakították. Az 1910-es években Mocsáry Ödönné, a község legnagyobb birtokosa élt itt. Földszintes, klasszicista stílusú, oldaltornácos, kilenc támpilléres vidéki kúria. Udvarán idõs juhar és vadgesztenyefák találhatóak. Az épület ma is tele van élettel, hiszen itt mûködik a falu óvodája. A Világháborúk emlékmûve 1987-ben épült. Puhakõ oszlop, amelyen elhelyezett márványtáblába vésve olvashatóak a világháborús hõsi halottak nevei. Az oszlop tetején bronzból öntött sólyom látható. A falu közelében található a Makkos-kastély, mely egykoron Mocsáry László vadászbirtoka volt. A faluhoz tartozik két ófalu, Szomolyapuszta, ahol az egykori pusztatemplom maradványai láthatóak, és Jásztelek-puszta, annak a temetõnek a maradványaival, amelyben Benyovszky Móricz, madagaszkári király családjának kriptája áll. A Börzsöny lábánál található település a legendák és a múltba nyúló történetek faluja. Határában számos olyan hely van, melyekrõl a helyi emlékezet érdekes történeteket tart számon. Egyik ilyen a Kámor csúcsa. A Pusztatemplom a török hódoltság idõszakában elpusztult települést jelez. A hagyomány szerint az ellenség közeledtével a templom harangjait egy nagy kútba rejtették, mely azóta is idõrõl-idõre megszólal. A kis palóc falu vendégszeretõ lakói szívesen látják a látogatókat, akár az augusztus közepi falunapra is. Azt pedig, hogy több napra is érdemes hozzánk ellátogatni, garantálja Drégely várának, a horpácsi Mikszáth kúriának, és a felüdülést jelentõ Bánki-tónak a közelsége. A bakancsos turista néhány kilométeres gyaloglás után tiszteleghet a hõs várkapitány, Szondi György várában, de eljuthat Jásztelek-pusztára, vagy akár a Kámor csúcsára is. A megfáradt vándort a község szélén, a lakott területtõl mintegy 200 méterre egy igen barátságos faház várja. Ez az Almáskert pihenõ, mely egy erdõs tisztáson helyezkedik el. Kiváló lehetõségek nyílnak errõl a kiinduló pontról kirándulásra, túrázásra és a környék megismerésére. Aki több napra szeretne idelátogatni, annak szívesen ajánljuk a Börzsöny Turistaházat, ahol mindenkinek felüdülés lehet a pihenés.