Nagyoroszi – Falutörténet

Nagyoroszi az ország egyik legrégebbi települése. Könyves Kálmán (1096–1116) galíciai és lodomériai oroszokat telepített le a településen. A település innen kapta a nevét; kezdetben Oroszfalunak nevezték. Lakói már az Árpád-korban királyi testőrök, valamint a palota és a vár ajtónállói voltak Visegrádon. Már alapításakor mezővárosi rangot jelentő kiváltságokat szerzett a település, melyeket Károly Róbert, Nagy Lajos és Zsigmond, II. Ulászló, II. Lajos, I Ferdinánd és I. Lipót király is megerősített, és évszázadokon keresztül sikerült is megőriznie.

1544-ben Visegrád elfoglalása után a törökök, mikor Nógrád várát ostrom alá vették, itt ütöttek tábort. E vár elfoglalása után Nagyoroszi is behódolt a töröknek. 1552 nyarán, Ali basa Drégely várát is ostrom alá vette, ekkor ismét megszállták a törökök, aminek emlékét a Bég kútja és a Táborárok őrzi. Ez utóbbi helyen húzódtak meg a törökök, a Bég kútja helyén pedig Ali basa sátra állt és a kutat is ő ásatta.

1552-ben a határbeli Kecskehegyről támadták meg a törökök Drégely várát.

A drégelyi vár eleste után török hódoltsági terület lett, majd pedig a Kozin, Stahremberg és a Keglevich családok birtokolták.

A mohácsi vész utáni korszakban is több ízben nyert kiváltságleveleket; így 1528-ban I. Ferdinánd királytól, 1610-ben II. Mátyástól és 1631-ben II. Ferdinánd királytól.

1692-ben Macska György horpácsi bízták meg a császári tábornokok, hogy a könyörtelenül kivetett adót Nagyoroszi népén behajtsa. A begyűjtött adót azonban a sokat szenvedett nép visszaszerezte, amikor is rajtaütött Macska Györgyön a szátoki szállásán.

A török hódoltság után, 1688-ban, I. Lipót király a lakosokat összes kiváltságaikban megerősítette, ősi birtokaikban is meghagyta őket, 1692-ben pedig a katonatartás és más hasonló kötelezettségek alól is felmentette őket.

1700-ban gróf Konzin Valkard nyerte a települést adományul, de a birtokba-iktatás, az ősi kiváltságaira féltékeny lakosság tiltakozása következtében, nem volt megtartható. Gróf Konzin örökös nélküli halála után gróf Starhemberg Tamás nyert rá királyi adományt. A lakosok tiltakoztak ugyan az ellen, hogy jobbágysorsra jussanak, de az 1770 évi úrbéri rendezés alkalmával mégis már gróf Starhemberg szerepelt a község földesuraként. 1790-ben a helység zálogjogon gróf Keglevich Károly örököseire szállt, a lakosok pert indítottak a földesuraság ellen, a per még 1826-ban is folyt. A 19. század közepén az uradalom a gróf Berchtold családra szállt és az 1900-as évek elején is gróf Berchtold Miklós volt a legnagyobb birtokosa, akinek itteni kastélyát még a Starhembergek építtették, majd gróf Berchtold Rikárd 1856-ban átalakíttatta, gróf Berchtold Miklós pedig 1879-ben kibővíttette. (A kastélyban körülbelül 500 kötetes könyvtár is volt, valamint régi és új festmények olasz és angol mesterektől, antik bútorok Malmaisonból, I. Napóleontól származó 4 kandeláber is). A Berchtoldok egészen 1945-ig voltak tulajdonosok Nagyorosziban, és birtokukat a 20. század elejére 5000 holdas jól működő gazdasággá fejlesztették.

 1720. május 17-én a helység országos vásárok tartására is szabadalmat nyert.

1839-ben itt született Szabó Endre,a neves pedagógus,szakíró, aki elsőként ismerte fel a hazai “kisdedóvás” jelentőségét.

1849. január 11-én a község határában két napig tudta feltartóztatni Guyon Richárd vezette hátvédcsapat Nagyoroszi határában a Görgeyt üldöző osztrák csapatokat. Ennek köszönhetően Görgey biztonságosan folytathatta útját a bányavárosok felé.

1904-ben piactéri népgyűlés döntött a helyi építőmunkás szakszervezeti csoport megalakításáról. A nagyoroszi szakegylet épületét 1914-ben avatták fel.

A vasútvonal 1909-ben készült el.

A XX: század elején gyümölcs- és virágkertészetével aktív szerepet játszott még a 65 km-re lévő főváros ellátásában is. A községben működő ács-,építőmunkás-, és kőműves réteg országszerte ismert volt szaktudásáról.

Az első világháború idején a férfilakosságból egyszázan vettek részt a harcokban. A második világháború Nagyoroszi számára 1944. december 7-én és 8-án ért véget. A harcok során a község számos háza és a templomtorony súlyos sérüléseket szenvedett. A templomtoronyba német géppuskások fészkelték be magukat, akik a templomtornyot ért találatig harcoltak. A németek felrobbantottak két patahidat is, enne újjáépítése vált a legsürgősebb béke-feladattá Nagyorosziban.

1950–2005 között a településen légvédelmi katonai alakulat működött, ennek kiszolgálására épült a falu központjában a lakótelep.