Hont – Falutörténet

A település története

A vándor, ha erre jár, ősi földre lép!

A szlovák határ parassapusztai átkelőjétől mindössze két és fél km-re fekvő település megközelíthető a 2. számú főúton.
Az Ipoly menti kis község ősidők óta lakott hely. Korát a régészek 8000 évesre becsülik. A Hunt és Pázmány nemzetség ősi fészkét még Géza fejedelem idejében alapították. A rege szerint Hunt vezér alapította Hontot, a mai község északi területén, a Kukucska hegyen várat építtetett körülbelül a X-XI. század fordulóján. Nemes urak átmeneti fészke volt mindig, mely sok viszontagságos időt vészelt át a történelem során. Az erődöt sokszor említik a következő századokban egész a tatárjárásig. Egy időben, a török dúlás idején lakossága csaknem kihalt, de mégsem tűnt el a térképről a falu: az itt élő nép őszintesége, vallásossága, jóízű, humoros anekdotázó kedve, vendégszerető kedvessége átsegítette a legnehezebb időkön is.
A település az egyik legelső magyar vármegye, (Nagy-) Hont központja volt.

Ha valaki Mikszáth jó palócairól olvas, méltán ismer majd Hont lakóira, kiknek szíve mélyén még most is ott lakik az elmúlt idők minden jó és rossz eseménye, de ugyanakkor képes befogadni az eljövendő dolgokat is.

Bora, búzája, dohánya, erdeje, malma, gyümölcsöse és vendégfogadója volt a falunak egy XVIII. századi leírás szerint, vagyis élte a nógrádi falvak csöndes életét, és éli ma is.
Más szempontból is megnőtt a jelentősége a település számára, ha turista, kiránduló jár erre, könnyedén utazhat innen a szlovákiai látnivalók felé, viszonylag közel van ide Léva, Zólyom, Zselic, Kürtös, vagy épp Losonc. De ha nem tervezne valaki külföldi utat, akkor is kellemes kikapcsolódást, különleges szép tájakon való túrázást élvezhet Honton.

„A szülőfaluba idővel nem emlékeket jár halászni az ember, hanem visszakapni egy pillanatra ez ingó, örökké változó életben és világban a biztonság érzetét.”