web analytics

Drégelypalánk – Természeti értékek

Drégelypalánk közvetlen Ipoly-völgyi település. A gazdag történelmi múlt emlékei mellett sok látnivalót kínál a táj szépsége, a természeti értékek sokasága. Az országhatár mentén kanyargó Ipoly folyó ártere a Duna-Ipoly Nemzeti Park legszebb része. Élőhelye kiveszőben lévő fajoknak, növény- és állatvilágnak.

Ipoly-völgye: az Ipoly Magyarország egyik legszebb, helyenként még vad folyója, viszonylagos érintetlenségét, szabályozatlanságát a magyar-szlovák államhatárnak köszönheti. Rendkívül fontos vizes élőhely, amely a Délről – Északra, illetve a visszafelé vonuló vízimadár fajoknak nyújt átmeneti táplálkozó és pihenőhelyet. Látványosabb a tavaszi vonulás, mert ekkor, a rendszerint kiöntő Ipoly nagy kiterjedésű réteket áraszt el, a hegyek hó olvadék vízével, tavakká változtatva azokat. Emellett több védett, fokozottan védett faj számára költő helyül is szolgál.
Az Ipoly-völgy középső része az Európai Unió Natura 2000 hálózat Különleges Madárvédelmi Területei közé tartozik, emellett a nemzetközi Ramsari egyezmény listáján is szerepel, amely a vonuló vízimadarak élőhelyeit hivatott megőrizni. A Balassagyarmat – Hont közötti szakasz pedig a Duna-Ipoly Nemzeti Park területe.
A folyó völgye egyike az úgynevezett Fontos Madárélőhelyeknek, vagy más néven IBA területeknek. E nemzetközi védelmi kategóriából 54 terület található az országban. Ezeket szakmai, tudományos alapon a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület jelölte.

A környék növény-, és állatvilága:
Az Északí-Börzsönyt bükkerdők borítják, de előfordul a magas kőris, hegyi szil és a juhar is. Az aljnövényzetben megtalálható a kankalin, szagosmüge, farkasboroszlán. A hegyi réteken a virágokat fűfélék váltják fel, így a verescsenkesz, perje, aranyzab, a vadrózsa.
Természetvédelmileg felbecsülhetetlen a térség állatvilága. Az itt élő fajok jelentős többsége védett! A csendes, nyugodt hegyek az állatvilág számára kitűnő életteret nyújtanak. A vadállomány Európa-szerte híres. A nagyobb erdőkben élnek a gímszarvasok, a telepített muflonok. Vannak vaddisznók, amelyeket vadásznak.
Megtalálható a fácán, mezei nyúl, róka, vadmacska, görény, borz, menyét, vidra. Nagy a madarak egyedszáma. A ragadozók közé tartozik a parlagi sas, héja, karvaly. Itt fészkel a kabasólyom, a vörösrécse. A legismertebb énekesmadarak: a fülemüle, a rigó, a pacsirta, a galamb. A romos vidékek madara a csóka, a holló. A halállomány a hazai vizekre jellemző fajokból tevődik össze. Ilyenek a pisztráng, a cselle, a kövicsík. Természetvédelmileg a legértekesebb kétéltű a foltos szalamandra. A hüllők társasága is változatos, siklók, gyíkok élnek itt. A gazdag történelmi múlt emlékei mellett sok látnivalót kínál a táj szépsége, a természeti értékek sokasága.

Duna-Ipoly Nemzeti Park
A Duna-Ipoly Nemzetiségi Park különlegességét a három nagy tájképi egység, a hegyek, a folyók, illetve a síkság találkozása adja. Meghatározó természeti eleme közé tartozik az Ipoly folyó, az Ipoly-völgy, a Börzsöny, s ezen belül érintett Drégelypalánk község is, a falu határának több mint egyharmada. A környék olyan terület, amelynek flórája és faunája az eredeti állapotában megtalálható.
A Nemzeti Park területéhez tartozik a Szondi-emlékkápolna helye is, és az emlékfasor. Az időközben lebontott kápolnához vezetőút mentén 137 hársfa található. A legkisebb 100, a legnagyobb 300 cm törzskerületű. A sorok sajnos több helyen hiányosak.

Szondi hársfasor

A várvédő hősök emlékezetére elsőként Simor János érsek 1885-ben kápolnát építtetett a hársfasorfeltételezett sír felett. Majd 1896-ban, a millennium évében hársfákat ültetett a Szondy kápolnához vezető út mentén és a kápolnát övező területek köré. Az idő vasfoga kikezdte és ezért 1975-ben lebontották a kápolnát. Az elültetett hársfákból napjainkig még 137 db megvan. A legkisebb 100cm, a legnagyobb 340 cm törzskerületű. Az elültetett kis- és nagylevelű hársfák az ország különböző részeiből származnak. Ezzel is azt kívánták kifejezni, hogy az egész ország hálás emlékezetének és a hősök tiszteletének jelképe ez az emlékfásítás. 1992. július 4-én az emlékhely szélén egy kopjafát és haranglábat állított fel a kései elődei tiszteletét talán kicsit megkésve ápoló utókor. A kopjafa szövege:
„Szondi György és hős katonái emlékére állította a hálás utókor nevében Palánk lakossága és a Szondi Ipariskola.” 1992. VII. 4. – Az emlékállítás időpontja.
Sajnos a vandalizmus számára ismeretlen fogalom a hála, a nemzeti büszkeség, az ősök tisztelete. A haranglábról azóta eltűnt a harang.
A Szondi-hársfasor kultúrtörténeti és növénytani védett természeti érték.

 Lipták Zoltán fotói